A múlt század második felében hatalmukat évtizedekre bebetonozó autokrata államfők elképesztő vagyonokat halmoztak fel, miközben országuk lakossága a létminimumon vagy az alatt tengődött. Az ezredforduló körüli forradalmak nagyrészt elsöpörték az afrikai és arab térségbeli diktátorok hatalmát, de az állami szintű korrupciónak nem áldozott le a bukott vezetők elűzésével.
Moammer Kadhafi, a 2011-ben megbuktatott, majd meglincselt líbiai diktátor több mint 40 évig tartó uralma alatt tetemes vagyont harácsolt össze, melynek nagyságát utólag is nehéz megbecsülni. Az ENSZ és az EU általi szankciók értelmében 2011-ben zároltak több száz külföldön vezetett líbiai számlát mintegy 40 millió eurónyi összeggel. Ehhez jönnek a család birtokában lévő állami kötvények és luxusingatlanok. A végösszeg 100 és 200 milliárd dollár körüli, ami tekintettel arra a tényre, hogy Kadhafi elsikkasztotta a líbiai olajmezőkből származó bevételek nagy részét, valószínűleg cseppet sem túlzó kalkuláció.
Kadhafihoz hasonlóan puccsal kezdte hosszú államfői karrierjét Mobutu Sese Seko, Zaire — a mai Kongói Demokratikus Köztársaság —„Mindenható harcosa” (a szerény nevet ő adta magának). Uralkodásának 32 éve alatt elsősorban hatalma megszilárdításán és megőrzésén, valamint vagyona gyarapításán fáradozott. Politikai ellenfeleit kiiktatta, az országból elűzte a külföldi befektetőket, az idegen tulajdonban lévő cégeket államosította, majd átjátszotta családtagjai és rokonai kezére. Vagyonát már 1984-ben 5 milliárd dollárra becsülték, melynek jó részét svájci bankokban helyezte el. Imádta a luxust, Mercedeseket gyűjtött, párizsi bevásárló útjaihoz pedig Concorde-ot bérelt az Air France-tól.
Miután hatalmát megdöntötték, száműzetésbe vonult, és nem sokkal később belehalt rákbetegségébe. Akár ironikusnak is tekinthető, hogy halála után internetes csalók éltek vissza kétes hírnevével: leveleikben Mobutu-családtagnak hazudva magukat igyekeztek pénzt kicsalni a címzettektől.
Haji Muhammad Suharto, Indonézia sorrendben második elnöke 31 évnyi hivatali ideje alatt becslések szerint 15-35 milliárd dollárt sikkasztott el. 2004-ben a Transparency International első helyre sorolta a legkorruptabb politikusok listáján.
Hoszni Mubárak volt egyiptomi elnök 30 évig tartó hatalmát 2011-ben söpörte el az arab tavasz. Azóta szinte folyamatosan folynak a bírósági perek, melyek azt hivatottak tisztázni, felelős-e a volt elnök több száz tüntető haláláért (első fokon életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, majd felmentették, 2015-ben viszont újra megnyitották az ügyet). 2015-ben sikkasztásért jogerősen 3-3 év szigorított börtönbüntetésre ítélte a kairói bíróság Mubárakot és két fiát. A vád szerint több mint 1,4 millió dollárnak megfelelő összeget sikkasztottak az elnökségi költségvetésből.
Mohammad Reza Pahlavi sah majdnem 40 évig uralkodott Iránban (1941-től 1979-ig). Fényűző életmódjában nagy szerep jutott a reprezentációnak. Egyebek mellett archaizáló stílusú, díszes középületeket emelt, Irán 2500 éves fennállásának tiszteletére pedig hatalmas partit adott, mely több millió dollárba került. A meghívottak között ott volt a világ vezetői rétegének krémje, köztük az amerikai elnök, de Tito és Ceaușescu is.
Pahlavit az iráni forradalom buktatta meg 1979-ben. 35 milliárd dollárra becsült vagyona egy részét sikerült kimenekítenie.
Szaddám Huszein iraki diktátor 1991-től az iraki olaj-exportból származó bevételek 5 százalékát saját jövedelmének tekintette. Hazájában 57 milliárdra becsülték a vagyonát, de a család tulajdonában lévő arany-, platina- és gyémántkészletek értékét is figyelembe véve az összeg akár a 100 milliárdot is elérhette. Moszkvai újságírók szerint a diktátor még megbuktatása előtt egy évvel vagyona egy részét — 3—10 milliárd dollárt — Oroszországban helyezte el. Elfogásakor csupán 750 ezer dollárt találtak nála, és később sem került elő 1,2 milliárdnál több.
Ha a fenti névsor látva az feltételeznénk, hogy az állami szintű korrupció afféle afrikai és közel-keleti kuriózum, a közelmúlt számos példával szolgál ennek megcáfolásához.
Szlobodan Milosevics szerb és jugoszláv államfő 1989—2000 között valószínűleg 1 millárd dollár körüli összeget sikkasztott el az államkincstárból. Feltételezések szerint a pénzt külföldi bankokba menekítette, de mindmáig a töredéke sem került elő az összegnek.
A közelmúlt állami korrupciós botrányainak egyik legfőbb színtere Ukrajna. Az 1996-1997-ben miniszterelnökként tevékenykedő Pavlo Lazarenko hivatali ideje alatt 114-200 millió dollárnyi összeget lovasított meg. 2006-ban az USA-ban pénzmosásért jogerősen elítélték. 2012-es szabadulása óta San Francisco-ban él. Hazájában máig körözés alatt áll.
A 2014-ben megbuktatott államfő, Viktor Janukovics neve vélhetően egybeforrt a korrupció fogalmával (és a szimbólummá vált aranyvécékefével). Miután Oroszországba menekült, rezidenciája turistalátványosság lett. A luxusgiccs számtalan kellékét felsorakoztató birtok azonban csak apró szelete a kétes eredetű vagyonnak. 2014-ben az EU befagyasztotta a Janukovicshoz és köréhez köthető személyek Európában elhelyezett vagyonát, valamint Svájc és Lichtenstein is zárolt ukrán pénzeket. 2015-ben pedig a volt államfő felkerült az Interpol körözési listájára sikkasztás és más pénzügyi bűncselekmények miatt.
Az eltulajdonított állami vagyonok felkutatása és visszaszolgáltatása a kárvallott országoknak hosszadalmas és általában csekély eredménnyel járó folyamat. A külföldi pénzintézeteknél elhelyezett összegek esetében bizonyítani kell a pénz illegitim eredetét és azt, hogy a számla a korrupt politikushoz köthető. Ráadásul a pénzmosás csatornáin áthaladva az eltulajdonított összegek legális eredetű pénzekkel keveredhetnek. A befektetések útján külföldre menekített piszkos pénzek beazonosítása pedig még ennél is bonyolultabb. Éppen emiatt a lenyúlt milliárdoknak csak a töredéke kerül elő, még akkor is, ha a pénzintézetek maximálisan együttműködnek a panaszos ország és a nemzetközi szervezetek (ENSZ, Világbank) megbízottaival.
A Janukovics-rezsim által elsikkasztott vagyon jelenlegi sorsa azonban jól szemlélteti, hogy a lefoglalt pénz visszajuttatása az büdzsébe még akkor sem egyszerű, ha „házon belül” kell intézkedni. Az ukrán állami Takarékbank befagyasztotta ugyan az ország volt vezetőinek — köztük Janukovicsnak és miniszterelnökének, Mikola Azarovnak — bankszámláit, de nem tudja azokat átirányítani a központi költségvetésbe. A számlákon több mint 1 milliárd dollár parkol készpénzben és értékpapírokban. Tavaly 50 milliárd hrivnyát szeretek volna ebből átcsoportosítani a költségvetésbe, de az ezt lehetővé tevő jogszabályok nem születtek meg.
Források:
http://www.forbes.com/sites/mfonobongnsehe/2011/11/08/who-were-africas-richest-dictators/#63a4cd79366a
http://magyarnarancs.hu/kulpol/a-lopott-joszag-sorsa-95825
továbbá: multkor.hu, hvg.hu, origo.hu. index.hu. nepszava.hu, nol.hu, hu.wikipedia.org
